BLOGGER TEMPLATES AND TWITTER BACKGROUNDS »

2010. július 12., hétfő

1 fejezet

Mikor a szemem épphogy résnyire nyílt, hangokat halottam. Nem jöhetett messziről mert elég hangosak és rémisztőek voltak! Érdekes de most valahogy máshogy éreztem magam mint máskor.... Ennek az oka az hogy valami furcsa , de egyben ellenállhatatlan vágyat éreztem arra hogy valakit megharapjak! El is felejtettem bemutatkozni: nevem Alice! De hát... nekem van/volt rendes nevem is! Úgy látszik elfelejtetettem mindent amit eddig tudtam! A nagy gondolkodásomat félbeszakította a látásom! Ugyanis csak most néztem körbe a szobán és most láttam azt hogy egy kórházi szobában fekszem rajtam pöttyös kék ing és infúzió van belekötve a kezembe! Egyszeriben nyílt az ajtó és egy fehér ruhában lévő szőke hajú, fehér bőrű ember lépett a szobába, mögötte pedig egy nővér. Így kezdett hozzá:
- Jackie fél 8 -kor cseréljen infúziót.
-Úgy lesz.-mondta a nővér akit ezek szerint Jackie-nek hívtak
-Köszönöm most elmehet.-szólalt meg pár perc múlva a lágy simogató hangján.
Az ajtó nyílt majd csukódott és máris ketten maradtunk a szobában.
-Szia! Az én nevem Carlisle.Emlékszel valamire? Mi történhetett veled ami ilyen nagy sérüléseket okozott neked?-kezdte el.
-Igen azt hiszem el tudnám mondani magának hogy mi történt velem , de biztosan őrültnek fog tartani ha elmondom.-mondtam kissé rekedtes hangon.
-Csak kezdj bele bátran.-biztatott!
-Anyuék elmentek itthonról és én egyedül voltam otthon. Gondoltam ha elmegyek kicsit sétálni abból nem lehet gond. Az erdő felé vettem az irányt mint általában minden hétvégén. Amikor a szokásos utamat tettem meg, egyszer csak egy őz jelent meg előttem úgy kb. 5 mp-re mert már szaladt is tovább. Hogy miért azt abban a pillanatban még nem tudhattam. Erre megijedtem és elbújtam egy bokor mögé. A következő pillanatban már meg is jelent egy lány. Gyönyörű volt az arca, fehér mint a hó csak úgy ragyogott a napfényben... fura volt mert mintha az lett volna az érzésem hogy csillog.Aztán továbbszaladt. De olyan gyorsan hogy mire egyet pillantottam már nem volt sehol. Utánaeredtem. Vagy 10 perc futás után utolértem. Azt hiszem a hajszának vége szakadt. A lány nyert. És közben magamban felmerült az a kérdés: - Minek akarna egy lány elkapni egy őzet??
Aztán rádöbbentem! Nem másért mint a véréért! Érti mire gondolok? Az a lány élve beleharapott a végtelen állatba, és szívta a vérét még az állat utolsó küzdelmében még levegőt vett! Mikor fel állt, megtörölte szája szélét és meglátott. A szívem nagyot dobbant. Mit akar most velem tenni? Hiszen az eddig látottak alapján ő egy vámpír...!!! Fussak vagy ne fussak? Hiszen minek? Úgyis utolér! Egyszerre közeledni kezdett! És ezt a szavakat mondta:
-Menj!!! Fuss!!! Siess ha kedves az életed!!!-ordította.
A szívem nagyot dobbant! Hiszen olyan selymes a hangja és olyan kedves volt az arca! Végül a lábaim mégis engedelmeskedtek neki! Egyszerre futásnak eredtem! De amilyen béna vagyok nem néztem a lábam elé! Megbotlottam! Egyszerre elsötétült minden! Ennyire emlékszem!-meséltem buzgóan.
-Akkor ez okozhatta a fejeden lévő nagy sebet!-kezdte-Betört a fejed! Ha az a lány nem segít rajtad te most nem lehetnél az élők sorában!
-Tessék??? De hát nem halotta hogy mit mondtam? Az a lány vámpír volt. És meg akart enni! -mondtam felháborítóan.
-Tudom és ez volt a szerencséd kedves Alice.-kezdte- A szüleidet már nem láthatod ahogyan senki mást sem!
-Mi de hát ezt hogyan érti? - kérdeztem csodálkozva.
-Na jó. Akkor most mondom el amit később akartam neked elmagyarázni.-mondta
Próbáltam megnyugodni és ebben a hangja lágysága is segített!
-A lány azzal segített rajtad hogy megharapott! Így méreg került a szervezetedbe és vámpír lettél. Ez volt az egyetlen lehetőségünk. És kérlek ne magázz engem! Hiszen már családtag vagy! Nem érzel valami olyasmit mint pl: csillapíthatatlan vágy a vér után??
-Mi?? Fel sem fogom hogy mit mond nekem... Illetve mondasz. Miért nem láthatom a szüleim? És eggyáltalán ki maga hogy ezt megmondja nekem? Talán ismeri azt a lányt aki ezt tette velem? - mondtam dühösen.
-Megértelek! Tudod már 6 napja eltűntél! Így letelt a 24 óra amit a keresésedre szántak, halottnak nyilvánítottak! A korházban téged úgy ismernek mint Clarice. Nekem van egy jelenleg 5 tagú családom. Mind vámpírok. És az a különleges hogy csak állati vérrel táplálkozunk! Ez teszi olyan különlegessé ezt a klánt! Szeretnénk hogyha csatlakoznál hozzánk és te is úgymond "vegetáriánus" lennél!
-De,de-haboztam-én ezt most nem tudom elviselni... Hát nem érti?? nekem volt családom.-és a sírás tört rám.
-Nyugodj meg! Holnap bejövünk mind az 5-en és megismerkedünk jobban veled! Ne izgulj! Nem lesz semmi bajod! 30 percenként benézek hozzád hogy semmi bajod se essék. Vigyázz magadra!
-Jólvan köszönöm a segítséget-most már csak szipogtam.
-Viszlát!-kiáltott úgymond vissza a szoba másik végéből.
-Viszlát-köszöntem vissza de már nem láttam őt.
Carlisle a neve, és van egy 5 tagú családja és valószínűleg én is hozzájuk fogok tartozni. Lehetséges, hogy az ő családjába való az a lány ,az a szőke hajú és fehér bőrű lány aki megharapott engem! Hihetetlen érzések fogtak el és kíváncsian vártam hogy a holnap mit hoz majd!

0 megjegyzés: